Johan Börjesson a mai Hagfors első kohóműve, a Sunnemo létrehozásával elindítja a környék vastermelését.
Johan Karlström, Karlstad polgármesterének fia és Börjesson unokaöccse belekezd a Stjärn farkaskalapácsok – a későbbi Stjärnsfors művek – építésébe, és ezzel egy időben letelepül az Uvån folyó és a Rådasjön-tó találkozásánál a nemesség által birtokolt földterületen, amely attól kezdve Värmland tartomány akkori egyik legnagyobb birtokaként az Uddeholm nevet viseli.
A bosjöni Bengt Gustaf Geijer egyik lovaglása alkalmával azonnal meglátja a birtokban és a vállalatban rejlő lehetőséget, amely néhány évvel Karlström 1691-ben bekövetkezett halála után a nehéz idők miatt már több helyen is megrongálódott. Geijer Uddeholm birtokát először csak bérli.
Geijer és új felesége, Lovisa Sofia Tranea megveszik az udvarházat, illetve az erdőt, a vízesést és a kalapácsokat is. Még ugyanebben az évben megalapítja az Uddeholms Bolagot (Uddeholm vállalat). A következő 20 évben Uddeholmot feleségével Svédország nagyobb vastermelőinek sorába emelik. Elkészül több nagyolvasztó és kalapács: egyebek mellett Stjärnfors, Geijersholm, Gustavsfors, Uvanå, Uddeholmshyttan és Traneberg.
Bengt Gustaf és Lovisa Tranea lebontják az első udvarházat, és a helyén felépítik, az újabb, nagyobb és modernebb 2. Uddeholm udvarházat, melynek tervezési feladatát Johan Eberhard Carlbergre bízzák, aki a karlstadi lícium, valamint a város székesegyházának, illetve a Karlstadhoz közel eső Väse-templomnak a tornyát is tervezte. Carlberg neve ezenkívül más építményeiről vált híressé, például 1727-ben az igen komoly modernizálásra szoruló slusseni zsilipek területén kezdett el dolgozni Stockholmban.
Bengt Gustaf Geijer meghal, ám halála előtte megírja végrendeletét, amely biztosítja, hogy a vállalat halálát követően is egyben maradjon a családon belül, és ne lehessen az örökösök között felosztani.
Felesége, Lovisa Sofia Tranea is meghal. A Bengt Gustaf halála utáni négy évben Svédország egyik első női vállalatvezetőjévé vált, aki az Uddeholm vállalat fejlesztését egyedül vezette, emellett felnevelte tíz közös gyermeküket, akik közül 9-en maradtak életben. A legidősebb fiú, Jan Gustaf lesz Uddeholm vezérigazgatója, akit azonban nem érdekel a cégvezetés, így három év után lemond, és délre költözik, Ransäterbe, melynek mai neve Geijergården.
Az egyik fiatalabb fivér, Emanuel Geijer lép Ransäterbe költözött bátyja helyébe. Ezt követően az Uddeholm vállalatot 1829-ig a Geijer család gyermekei és leszármazottai vezetik. Emanuel III. Gusztáv királlyal való ismeretségének köszönhetően később Emanuel af Geijerstam néven nemesi rangra emelkedik.
A régi, 17. századi Norra Råda-i templomot átköltöztetik a Rådasjön-tó másik oldalára, és az udvarház új kukoricatárolójaként építik fel újra. 1960-ban az épületet felújítják, és a mai uddeholmi kápolna formájában visszaadják egyházi használatra.
Megkezdődik Uddeholm harmadik és jelenlegi udvarházának építkezése, amely 1825-ig tart, főként a vállalat adott időszakára jellemző, az építkezési folyamatokat elnyújtó forráshiány miatt.
Jonas Waern csatlakozik az Uddeholm vállalathoz. Az elmúlt több mint 100 évet követően ő volt az első, aki nem Geijer, ami a meglévő végrendelet fényében egyértelműen gondot jelentett, azonban a problémát Waern gyorsan orvosolta azzal, hogy feleségül vette az egyik Geijer lányt. Waern igazi úttörőként a nagyüzemi termelés és a modernizáció híve volt. A vízenergiában meglátta az ipar fejlesztésének lehetőségét, és azok közé tartozott, akik lefektették az utat az új, ipari Svédország, és ezzel együtt a mai modern Uddeholm előtt.
Waern megszerzi a Munkfors műveket, és erőforrásait bevonja a többi acélgyártási műveletbe. Az 1830-as években ezenfelül megépül Stjärnfors első járási iskolája, Waern ugyanis már régóta látta, hogy a társadalmi nélkülözés kezelésének egyetlen módja a gyerekek és fiatalok kötelező iskoláztatása. Tekintve, hogy az oktatás egész Svédországban csak 1842-ben vált kötelezővé, Waern ötlete forradalmi volt. Sok mindenben segítette ügyintézője, Torsten Rudenschöld, aki maga is látta, hogy a sokszor egyoldalú és fizikailag megterhelő gyári munka hogyan nyüvi el a munkásokat. Rudenschöld ezért Stjärnforsban felépíttetett egy tornacsarnokot (Svédországban az elsőt), ahol a munkások, gyerekek és háziasszonyok testmozgást végezhettek. Rudenschöld mindössze három évet töltött Uddeholmban, majd továbbállt, hogy folytassa élete munkáját, az oktatás és egészségügy előmozdítását. Mára munkájának köszönhetően a svéd általános oktatás egyik ősatyjaként tekintenek rá.
Waern a vállalatnak dolgozó egyik fiatal mérnököt, EG Danielssont bízza meg, hogy áthajózzon Amerikába, és ott az Uddeholmot a vállalat termékkínálatával együtt piacra vigye. Danielsson egy évvel később tér vissza a túlpartról több, új ügyfelekkel kötött szerződéssel. A mai napig hálával tartozunk neki, amiért az Uddeholm Európán kívül is felkerült a térképre. 1855-ben EG Danielsson lett az Uddeholms AB igazgatója.
Az eddig családi vállalatként működő Uddeholm átalakul részvénytársasággá.
Több évnyi építkezés után először lépnek üzembe Hagfors új kohóműveiben a nagyolvasztó vezetékei. Az évek során ez a telephely vált az Uddeholm acélgyártásának központjává. Az igazgató, EG Danielsson a számos kisebb kalapácsot és nagyolvasztót leváltó új hagforsi kohómű felállítása mellett megalapítja a szállítás modernizálását és az erdészeti termékek, illetve a vas és az acél exportálását lehetővé tevő NKIJ-banan vasútvonalat.
Végrehajtják az első Bessemer-féle fúvatási eljárást a hagforsi kohóművekben.
Elkészül az új blokksor, majd egy évvel később megépül egy csavargyár, valamint egy szöggyár és egy Siemens–Martin-kemence.
Az Uddeholm AB egy öntőműhellyel bővül az új gyárban, Hagforsban, amely rohamosan gyarapodik. A vas és az acél kívánt keménységű rudakba kovácsolását egy 2,5 tonnás gőzkalapács biztosítja, amivel lefektetik az Uddeholm modern szerszámacél-kovácsolási központjának alapjait.
Megépül az első erőmű Stjärnfors felső gátjánál, a Värmullen-tó és az Uvån folyó között, mely 400 lóerő és 3000 volt leadására képes.
Klarälvenben felépül a Forshulti erőmű, az első vízerőmű, amely méretének köszönhetően lehetővé teszi a Hagforsban működő kohómű egészének villamosítását.
Az ezt követő években fokozódó munkával kiépül az Uddeholm egyedi, a világot behálózó nemzetközi értékesítési szervezete.
A második világháború egész Európában pusztít, a semleges Svédországban azonban béke van. Az Uddeholm működésének 275. évfordulóját ünnepelve egy új kovácsolósajtót avat fel. Tiszteletbeli vendégek, helyi vezetők és alkalmazottak gyűlnek össze a lakomára, amely a mai napig szóbeszéd tárgya – de nem azért, amire az ember elsőre gondol. Hagfors egyébként idilli városa a romlott jávorszarvashús miatt óriási méretű gyomorbetegségtől szenved.
Négy svéd acélgyártó, az Uddeholm, a Fagersta Bruks AB, a Hellefors Jernverks AB és a Sandvikens Jernverks AB együttműködéséből létrejön az ASSAB (Associated Swedish Steel AB – Egyesült Svéd Acélgyártók) azzal a céllal, hogy Ázsia Burmától keletre eső részében, Afrikában és Latin-Amerikában a lehetőségeket közösen kiaknázva kezdjenek üzletfejlesztésbe. 1976-ban az Uddeholm felvásárolja a többi céget, amivel az ASSAB az Uddeholm teljes tulajdonú leányvállalatává válik.
A június 11-én Karlstadban tartott közgyűlésen rendeződik a vezérigazgató, Nils Danielsen és az igazgatósági elnök közötti vita. Danielsen nem volt hajlandó elfogadni az igazgatóság ötletét, miszerint a hagforsi kohóműveket fel kell számolni. Az igazgatóság a teljes acélgyártást Storforsban akarta összpontosítani, amit Danielsen ellenzett, és a kérések ellenére a távozást is visszautasította. A konfliktust végül a közgyűlésen egy bizalmi szavazás oldotta meg, amely Danielsen javára dőlt el. Ezzel a Hagfors kohóművek megmenekül, és a teljes korábbi igazgatóságot kirúgják a közgyűlésből.
Wilhelm Ekman lesz az Uddeholm ügyvezető igazgatója, mely tisztséget 19 éven át, 1975-ig tölti be. Ekman ma sokak szemében Svédország utolsó hagyományos ügyvezető igazgatója volt, aki egy öt szervezeti ágazatból álló konglomerátumot vezetett: acél, erdészet (ideértve a földművelést), vegyészet (ideértve a papír- és cellulózgyártást), erőművek és bányák. Az Uddeholm csúcspontján több mint 12 000 alkalmazottat foglalkoztatott Värmlandban az Ekman-időszakban.
November elsején az NKIJ-banan vasútvonalon megszűnik a személyszállítás. Ezt követően már csak áruszállításra használják egészen 1990. október 1-ig, amikor bezárják a Hagfors–Deje vonalat. Az NKIJ-banan ma egy Hagfors és Karlstad között 100 km-en át húzódó, aszfaltozott és teljes mértékben autómentes kerékpárút.
Az Uddeholm erdőművelési ágazata egyesül a Billerud vállalattal, és létrejön a Billerud-Uddeholm AB. A 80-as évek közepén a vállalatot a Stora veszi meg, amivel megalakul a mai Stora Enso.
A csoport központi adatfeldolgozó erőforrásait a Programator AB-vel együtt saját vállalathoz helyezik át. Az új vállalat az AB Värmlandsdata nevet kapja, melyet gyakran a Värmlandben kiépült modern informatikai klaszter fejlődésének kulcstényezőjeként tartanak számon.
Az Uddeholm Nyby-i rozsdamentesacél-gyártási részlegét a ma Outokumpu néven ismert Avesta AB vásárolja fel.
A tulajdonos AGA AB az Uddeholm megmaradó acélgyártását (főként hagforsi szerszámacél) eladja a Trustor AB-nek, míg az erőmű üzemeltetése a Värmlandsenergi AB (új nevén Uddeholm Kraft AB) kezében marad, amely később a mai Fortum részévé válik.
A Trustor tárgyalásokba kezd az osztrák Voestalpine Stahl AG vállalattal az Uddeholm és leányvállalatuk, a Böhler egyesítéséről.
A vállalatok egyesülnek, amivel létrejön a Böhler-Uddeholm AG közös vállalat. A korábbi Uddeholm konglomerátumból a szerszámacélok hagforsi és a hidegen hengerelt lemezek munkforsi gyártása marad meg.
Az Uddeholm több mint 100 millió koronát fektet be egy új elektrosalakos átolvasztó (ESR) létesítménybe.
2002 és 2008 között az Uddeholm a legnagyobb svéd motorsportrendezvény, a Svéd Rali névadó partnere lesz. Az „Uddeholm Svéd Rali” a rali-világbajnokság egyik állomása és az egyetlen téli körülmények között futó verseny volt. A Svéd Ralit évtizedeken keresztül a värmlandi erdőben tartották, melynek az Uddeholm büszke és komoly résztvevője volt. Mivel a versenyeket kiszolgáló fő szervizbázis Hagforsban kapott helyet, a rendezvény lebonyolításában számos alkalmazott önkénteskedett.
Az osztrák Voestalpine AG acélipari csoport ajánlatot tesz a teljes Böhler-Uddeholm AG felvásárlására, amivel a Voestalpine vállalton belül ötödikként létrejön egy teljesen új nemesacél ágazat.
Kétévnyi gondos tervezést és kemény munkát követően XVI. Károly Gusztáv svéd király felavatja a második kovácsolósajtót.
Az Uddeholm az LNG-re való váltással újabb lépést tesz, hogy az egyik leginkább környezetbarát gyártó legyen.
You are using an outdated web browser.
Errors may occur when using the website.