Johan Börjesson a mai Hagfors első kohóműve, a Sunnemo létrehozásával elindítja a környék vastermelését.

A bosjöni Bengt Gustaf Geijer egyik lovaglása alkalmával azonnal meglátja a birtokban és a vállalatban rejlő lehetőséget, amely néhány évvel Karlström 1691-ben bekövetkezett halála után a nehéz idők miatt már több helyen is megrongálódott. Geijer Uddeholm birtokát először csak bérli.

Geijer és új felesége, Lovisa Sofia Tranea megveszik az udvarházat, illetve az erdőt, a vízesést és a kalapácsokat is. Még ugyanebben az évben megalapítja az Uddeholms Bolagot (Uddeholm vállalat). A következő 20 évben Uddeholmot feleségével Svédország nagyobb vastermelőinek sorába emelik. Elkészül több nagyolvasztó és kalapács: egyebek mellett Stjärnfors, Geijersholm, Gustavsfors, Uvanå, Uddeholmshyttan és Traneberg.

Bengt Gustaf és Lovisa Tranea lebontják az első udvarházat, és a helyén felépítik, az újabb, nagyobb és modernebb 2. Uddeholm udvarházat, melynek tervezési feladatát Johan Eberhard Carlbergre bízzák, aki a karlstadi lícium, valamint a város székesegyházának, illetve a Karlstadhoz közel eső Väse-templomnak a tornyát is tervezte. Carlberg neve ezenkívül más építményeiről vált híressé, például 1727-ben az igen komoly modernizálásra szoruló slusseni zsilipek területén kezdett el dolgozni Stockholmban.

Bengt Gustaf Geijer meghal, ám halála előtte megírja végrendeletét, amely biztosítja, hogy a vállalat halálát követően is egyben maradjon a családon belül, és ne lehessen az örökösök között felosztani.

Felesége, Lovisa Sofia Tranea is meghal. A Bengt Gustaf halála utáni négy évben Svédország egyik első női vállalatvezetőjévé vált, aki az Uddeholm vállalat fejlesztését egyedül vezette, emellett felnevelte tíz közös gyermeküket, akik közül 9-en maradtak életben. A legidősebb fiú, Jan Gustaf lesz Uddeholm vezérigazgatója, akit azonban nem érdekel a cégvezetés, így három év után lemond, és délre költözik, Ransäterbe, melynek mai neve Geijergården.

Az egyik fiatalabb fivér, Emanuel Geijer lép Ransäterbe költözött bátyja helyébe. Ezt követően az Uddeholm vállalatot 1829-ig a Geijer család gyermekei és leszármazottai vezetik. Emanuel III. Gusztáv királlyal való ismeretségének köszönhetően később Emanuel af Geijerstam néven nemesi rangra emelkedik.

A régi, 17. századi Norra Råda-i templomot átköltöztetik a Rådasjön-tó másik oldalára, és az udvarház új kukoricatárolójaként építik fel újra. 1960-ban az épületet felújítják, és a mai uddeholmi kápolna formájában visszaadják egyházi használatra.

Jonas Waern csatlakozik az Uddeholm vállalathoz. Az elmúlt több mint 100 évet követően ő volt az első, aki nem Geijer, ami a meglévő végrendelet fényében egyértelműen gondot jelentett, azonban a problémát Waern gyorsan orvosolta azzal, hogy feleségül vette az egyik Geijer lányt. Waern igazi úttörőként a nagyüzemi termelés és a modernizáció híve volt. A vízenergiában meglátta az ipar fejlesztésének lehetőségét, és azok közé tartozott, akik lefektették az utat az új, ipari Svédország, és ezzel együtt a mai modern Uddeholm előtt.

Waern a vállalatnak dolgozó egyik fiatal mérnököt, EG Danielssont bízza meg, hogy áthajózzon Amerikába, és ott az Uddeholmot a vállalat termékkínálatával együtt piacra vigye. Danielsson egy évvel később tér vissza a túlpartról több, új ügyfelekkel kötött szerződéssel. A mai napig hálával tartozunk neki, amiért az Uddeholm Európán kívül is felkerült a térképre. 1855-ben EG Danielsson lett az Uddeholms AB igazgatója.

Az eddig családi vállalatként működő Uddeholm átalakul részvénytársasággá.

Végrehajtják az első Bessemer-féle fúvatási eljárást a hagforsi kohóművekben.

Elkészül az új blokksor, majd egy évvel később megépül egy csavargyár, valamint egy szöggyár és egy Siemens–Martin-kemence.

Megépül az első erőmű Stjärnfors felső gátjánál, a Värmullen-tó és az Uvån folyó között, mely 400 lóerő és 3000 volt leadására képes.

Az ezt követő években fokozódó munkával kiépül az Uddeholm egyedi, a világot behálózó nemzetközi értékesítési szervezete.

A második világháború egész Európában pusztít, a semleges Svédországban azonban béke van. Az Uddeholm működésének 275. évfordulóját ünnepelve egy új kovácsolósajtót avat fel. Tiszteletbeli vendégek, helyi vezetők és alkalmazottak gyűlnek össze a lakomára, amely a mai napig szóbeszéd tárgya – de nem azért, amire az ember elsőre gondol. Hagfors egyébként idilli városa a romlott jávorszarvashús miatt óriási méretű gyomorbetegségtől szenved.

Négy svéd acélgyártó, az Uddeholm, a Fagersta Bruks AB, a Hellefors Jernverks AB és a Sandvikens Jernverks AB együttműködéséből létrejön az ASSAB (Associated Swedish Steel AB – Egyesült Svéd Acélgyártók) azzal a céllal, hogy Ázsia Burmától keletre eső részében, Afrikában és Latin-Amerikában a lehetőségeket közösen kiaknázva kezdjenek üzletfejlesztésbe. 1976-ban az Uddeholm felvásárolja a többi céget, amivel az ASSAB az Uddeholm teljes tulajdonú leányvállalatává válik.

A június 11-én Karlstadban tartott közgyűlésen rendeződik a vezérigazgató, Nils Danielsen és az igazgatósági elnök közötti vita. Danielsen nem volt hajlandó elfogadni az igazgatóság ötletét, miszerint a hagforsi kohóműveket fel kell számolni. Az igazgatóság a teljes acélgyártást Storforsban akarta összpontosítani, amit Danielsen ellenzett, és a kérések ellenére a távozást is visszautasította. A konfliktust végül a közgyűlésen egy bizalmi szavazás oldotta meg, amely Danielsen javára dőlt el. Ezzel a Hagfors kohóművek megmenekül, és a teljes korábbi igazgatóságot kirúgják a közgyűlésből.

Wilhelm Ekman lesz az Uddeholm ügyvezető igazgatója, mely tisztséget 19 éven át, 1975-ig tölti be. Ekman ma sokak szemében Svédország utolsó hagyományos ügyvezető igazgatója volt, aki egy öt szervezeti ágazatból álló konglomerátumot vezetett: acél, erdészet (ideértve a földművelést), vegyészet (ideértve a papír- és cellulózgyártást), erőművek és bányák. Az Uddeholm csúcspontján több mint 12 000 alkalmazottat foglalkoztatott Värmlandban az Ekman-időszakban.

Az Uddeholm erdőművelési ágazata egyesül a Billerud vállalattal, és létrejön a Billerud-Uddeholm AB. A 80-as évek közepén a vállalatot a Stora veszi meg, amivel megalakul a mai Stora Enso.

A csoport központi adatfeldolgozó erőforrásait a Programator AB-vel együtt saját vállalathoz helyezik át. Az új vállalat az AB Värmlandsdata nevet kapja, melyet gyakran a Värmlandben kiépült modern informatikai klaszter fejlődésének kulcstényezőjeként tartanak számon.

Az Uddeholm több mint 100 millió koronát fektet be egy új elektrosalakos átolvasztó (ESR) létesítménybe.

2002 és 2008 között az Uddeholm a legnagyobb svéd motorsportrendezvény, a Svéd Rali névadó partnere lesz. Az „Uddeholm Svéd Rali” a rali-világbajnokság egyik állomása és az egyetlen téli körülmények között futó verseny volt. A Svéd Ralit évtizedeken keresztül a värmlandi erdőben tartották, melynek az Uddeholm büszke és komoly résztvevője volt. Mivel a versenyeket kiszolgáló fő szervizbázis Hagforsban kapott helyet, a rendezvény lebonyolításában számos alkalmazott önkénteskedett.

Az osztrák Voestalpine AG acélipari csoport ajánlatot tesz a teljes Böhler-Uddeholm AG felvásárlására, amivel a Voestalpine vállalton belül ötödikként létrejön egy teljesen új nemesacél ágazat.

Kétévnyi gondos tervezést és kemény munkát követően XVI. Károly Gusztáv svéd király felavatja a második kovácsolósajtót.

Az Uddeholm az LNG-re való váltással újabb lépést tesz, hogy az egyik leginkább környezetbarát gyártó legyen.